A-ZÁS ÉS O-ZÁS NÉHÁNY BELSŐ-MEZŐSÉGI TELEPÜLÉSEN

Absztrakt

A tanulmány hat belső-mezőségi település nyelvjárásának legsajátosabb kiejtésbeli magánhangzó-változásait
mutatja be, a jellegzetes mezőségi a-zást és á utáni o-zást a helyszínen készített interjúk, hangfelvételek alapján. Az
első rész általános szakirodalmi áttekintést nyújt a két hangjelenségről, a második rész bemutatja az anyaggyűjtés
módszereit és a kiválasztott településeket, melyek a mezőségi magyar kulturális örökség, a nyelvjárási sajátosságok és a
nemzetiségi megoszlás tekintetében reprezentatív mintát szolgáltatnak egy átfogó nyelvészeti kutatáshoz. A harmadik
és negyedik részben gazdag példaanyag illusztrálja először az a-zás, majd az o-zás előfordulási helyzeteit, az ötödik
pedig azokat az eseteket mutatja be, amikor egy morfémán belül mindkét jelenséggel találkozunk. Az utolsó rész a
következtetések megfogalmazását tartalmazza: a mezőségi nyelvjárás belső tagolódása szerint a felsorolt települések
mindegyike a részlegesen a-zó és o-zó típusba tartozik. Mivel néhány kivételtől eltekintve csak hangsúlytalan
szótagokban jelennek meg bizonyos magánhangzók után, a hangváltozások fonetikai helyzethez kötöttek.