CSERETEREK ÉS ÁTMENETI IDENTITÁSOK A RENDSZERVÁLTÁS IRODALMI ÉS FILMES REPREZENTÁCIÓIBAN Átmenet-narratívák a Bolse vitában és A hóhér házában

Absztrakt

A tanulmány célja a kommunista hétköznapok praxisainak vizsgálata, főként a romániai és magyarországi totalitárius rendszerek tereiben zajló cseregyakorlatok kreatív megjelenési formáit és hatásmechanizmusait két kortárs művészeti alkotásban: Fekete Ibolya Bolse vita című kísérleti dokumentumfilmjében, illetve Tompa Andrea A hóhér háza című regényében. A film és könyv egyaránt lehetővé teszik a művészileg átformált térvonatkozásokkal létesíthető kapcsolatok felőli olvasatot, a kutatás e tekintetben hasznosítja a térelméletek következtetéseit. 

Michel de Certeau már rávilágított a városi terekben végzett hétköznapi és – sok esetben – reflektálatlan gyakorlatok ellenálláspotenciáljára, így jelen írás a csereterek fogalmának bevezetésével az ellenálló praktikák sajátosságait, illetve Marc Augé nem-helyekkel kapcsolatos megfigyeléseit kívánja egybevetni: a csere egyszerre helyhez kötött és a fennállót megbontó gyakorlata ennek értelmében az átmenetiség arctalan, homályos tereinek legsajátabb gyakorlataként értelmezhető. A művészi újraalkotásokban tranzíciókkal, kultúraköziséggel és bolyongással mindennapi viszonyba lépő szubjektumok esetében azonban központi kérdéssé válik a privát cserék hatása, az ellenállás tudatos-tudattalan kifejeződésének térbeli és diszkurzív következményei. A tanulmány második része ezért a praxisokkal megelőlegezett rendszerváltás sikerének vagy kudarcának narratív nyomait kutatja Kolozsvár és Budapest megidézett, újraírt tereiben, számot vetve a globalizáció transznacionális mobilitásra, transzkulturális fluiditásra (Wolfgang Welsch) és radikáns identitás kialakítására tett illuzórikus javaslataival (Nicolas Bourriaud).