ECKERMANN BESZÉLGETÉSEK GOETHÉVEL CÍMŰ MŰVÉNEK SCHELLING-KONTEXTUSAI Életrajzi és természetfilozófiai vonatkozások a Vonzások és választásokban

Absztrakt

Goethe Eckermann-nal való beszélgetései során négy alkalommal is kitért a Vonzások és választások életrajzi hátterének és kompozíciós elveinek problémáira, ám ezek a lakonikus megjegyzések szándékoltan nem léptek ki a regény szövegvilágából, és sem a keletkezéstörténet, sem pedig a regényszerkezet tekintetében nem adtak egyértelműen identifikálható megfejtéseket. A négy önreflexió mindenike kiegészíthető azonban egy olyan tágabb kontextussal, amely Goethe cserebomlás-sémáinak konceptuális kereteként szolgált, nevezetesen Schelling – az Eckermann féle szűkszavú feljegyzések alapján is szövegszerűen beazonosítható – természetfilozófiai ufogalomrendszerével. A filozófus amellett, hogy a Kant által még tudományként nem elismert kémiát triadikus Potenzen-fogalmának egyik elemévé tette, maga is hivatkozott Torbern Bergmann Goethe számára meghatározó cserebomlás-felfogására. Schelling a rokonság (Verwandschaft) tágabb értelemben vett fogalmát beépítette saját gondolatrendszerébe, Eszmék a természet filozófiájához című művének „A kémia filozófiája” fejezete pedig részletesen foglalkozott az egyesülés (Verbindung) és a szétválás (Trennung) jelenségeivel is. Ennek a természet általános elveit vizsgáló filozófiai szemléletmódnak a regénybeli leképeződése lehet a variabilitás, amelynek kapcsán Goethe nem egyetlen cserebomlás-sémát alkalmazott, hanem ennek a még képlékeny kémiai elvnek mindhárom korabeli változatát felhasználta műve szerkezeti kompozíciójának és a szereplők viszonyrendszerének megformálásához. Goethe egyik önreflexiója, amelyben elutasította a természet lépcsőzetes strukturálódásának elvét, Schelling Filozófia rendszerem első kifejtése című művének diszkontinuitás-elvével, illetve – a rokonság ellenfogalmaként szereplő – kohézió-koncepciójával korelál. A Schelling, illetve Caroline Michaelis életrajzi vonatkozásait is felhasználó regénnyel kapcsolatos önreflexiók általános tanulsága talán az lehetne, hogy az Eckermann könyvében megörökített időnként enigmatikus mondatokba Goethe ugyanúgy teljes, recepciós elemeket és tágabb külső szövegkontextusokat felidéző jelentéseket „titkolt bele”, mint ahogyan magukba a műveibe is.