A GYERMEKI NÉZŐPONT ÉS A GEOKULTURÁLIS GONDOLKODÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI DRAGOMÁN GYÖRGY NOVELLÁIBAN

Absztrakt

A derűs gyermekhangon közvetített, vidám történetet elbeszélő prózaművek vizsgálatának szándéka vezérelte Dragomán György Oroszlánkórus című kötetének Füles fotel, Mennyből az angyal, Karcsika című novellaciklusainak elemzését. A narrátor gyermeki nézőpontjának leírását a fokalizációs technikák és a geokulturális meghatározottságok feltárása tette lehetővé.
A mesére, játékra fogékony gyermeki látásmód a térség identitáskonstruáló elemeit, hiedelmeit is befogadja, tehát a kelet-közép-európai tér konstitutív erővel hat az elbeszélői nézőpontra. A cselekmény fő helyszínéül szolgáló „blokknegyedek” térszerkezetét nem statikus képi keretként, hanem viszonyok szervezőjeként fogom fel. A gyerek és nagyszülő játéka átszervezi a tér beosztását és funkcióját. A fokalizációs eljárások vizsgálata a valóság–játék közti átmenet leírását, valamint a gyermek és a felnőtt közös látásmódjának feltárását tette lehetővé. Az elbeszélő fokalizációját minden novellában meghatározta egy, a hiedelmekhez vagy a családtagokhoz fűződő erőteljes viszony, ennek leírásához az ideológiai paraméter fogalma járult hozzá. A geokulturális meghatározottságokat szem előtt tartó olvasatban tágabb, több összefüggést mutató szövegvilág épülhet fel, mint a háttérismereteket nélkülöző értelmezésben, amennyiben a jelzések mentén megkonstruálható a karácsonyvárás háttértörténete, a szülők tapasztalata is.
A fokalizációs tevékenység vizsgálata láthatóvá tette, hogy a generációk közötti kapcsolatban a felnőttek is komolyan veszik a gyermek játékát, ezáltal biztosítják számára az életkorának megfelelő tevékenységet. A játék- és hiedelemvilágot a valósággal ütköztető nézőpont hiánya, valamint a szeretetkapcsolatok felmutatása biztosítja a gyermeki hang derűjét a vizsgált szövegekben.