BODOR PÉTER LOKÁLIS-REGIONÁLIS MÍTOSZÁNAK ÉS KULTUSZÁNAK (HIÁNYZÓ) ELEMEI A „székely ezermester” mint uradalmi és műkertész?

Absztrakt

A 19. századra csaknem minden erdélyi városnak volt legalább egy-két állandó műkertésze, aki szerteágazó szaktudása, munkája révén a helyiek körében nagy megbecsülést, tiszteletet vívott ki magának, lokális-regionális hírnévnek örvendhetett. Az uradalmi- és önállósult műkertészek sorában ott találjuk Bodor Pétert (1782–1849) is, aki elsősorban a marosvásárhelyi zenélő szökőkút elkészítése révén vált szélesebb körben ismertté és elismertté. A „székely ezermestert” asztalos, órás, lakatos és egyéb ismeretei miatt egyfajta garabonciásoknak kijáró tisztelet övezte és övezi ma is. Kevesebbek előtt ismert azonban Bodor Péter mint kertész. Ennek feltehetően az az oka, hogy aktív kertépítőként való működésének ideje épp fiatal korára datálható, amelyről az eddigi kutatásoknak is kevés adatot sikerült feltárni. Jelen tanulmányban a személye körül kialakult lokális-regionális mítosz és kultusz elemeit azonosítom, Bodor irodalmi- és sajtóprezentációját vizsgálom, illetve azt a kertészet területén kifejtett tevékenységét mutatom be röviden, amelyet már kevésbé tart számon a kollektív kulturális emlékezet.